Volt egyszer egy fiatalember, aki szabadidejében színházról álmodott. Láthattuk őt Szepsiben is, pár évvel ezelőtt a Pomádéban csillogtatta meg a tehetségét. Amatőr színházi berkekben ritkán találkoztam olyan sugárzó színpadi jelenléttel, mint amikor ő a színpadra lépett. Sajnos, mindezt múlt időben, ugyanis évek óta már fentről, az égi színpadról figyel bennünket.
Még a fesztivál pályafutásának kezdetén alapítottunk egy díjat azzal a nem titkolt céllal, hogy támogassuk az ígéretes pályakezdő fiatalokat, akik merik vállalni a színpadi jelenlét felelősséggel és szépséggel teli varázsát. A díj azóta éli önálló életét, a zsűri évente odaítéli az arra érdemeseknek. Ez a díj az idén nevet kap, s ki másról is nevezhetnénk el, mint arról az emberről, akinek a tekintete, színpadi jelenléte máig ott él mindannyiunk emlékezetében. Egy olyan emberről, aki szabadidejét a színjátszásnak áldozta, s egy olyan közösség meghatározó tagja lett, amelyet egy idő után a saját családtagjának tekintett. Barát volt, ha barát kellett, s lelki társ a bajban, aki együtt nevetett és együtt sírt a társulattal, a barátokkal. Ő volt a csapat ügyeletes mókamestere, aki tudott vigasz és társ lenni, ha kellett. Hirtelen távozása mindenkit megrendített, amit a mai napig nem tudtak feldolgozni.
Ez a díj viselje hát a továbbiakban a nemesócsai Németh Péter nevét, s kötelezzen bennünket arra, hogy egy rendkívül tehetséges ember előtt tisztelegve köszöntsük a jövő tehetségeit.
Juhász Dósa János, 2009
Németh Péter-díj - A legígéretesebb tehetség díja:
AJÁNLOM AZ OLDALT
