Középiskolai tanulmányait a Szenci Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban folytatta, és már az első években elhatározta, hogy a színészi pályát választja. A szenci gimnázium esztrádcsoportjában ő volt a nagy sikerű Hacsek és Sajó páros egyike. Közben az akkor rendszeresen jó színvonalon működő kosúti színjátszó csoportban is szerepelt. Több éven keresztül az ő kiváló főszereplésének köszönhetően ért el a színjátszó csoport szép sikereket a színjátszók járási és kerületi versenyein. A Boldogságfelelős, Baj van a szerelemmel, Kolduskaland, Telitalálat – és még sorolhatnám az előadott darabokat, amelyekkel mindig felejthetetlen kultúrélményt biztosítottak a közönségnek. Dóka Lajos bácsi mellett belekóstolt a rendezésbe is: a csoport sikeres vezetőjeként folytatta tevékenységét. Vezetése alatt a csoport kétszer megnyerte az amatőr színjátszó csoportok járási seregszemléjét, a Kutyaszorító című bohózattal az újvári kerületi seregszemlére is eljutottak. 

Sajnos a színművészeti főiskolára nem sikerült bejutnia annak ellenére, hogy Dráfi Mátyás komáromi színművész készítette őt fel a vizsgákra. Az érettségi után a Pozsonyi Könyvtáros Szakközépiskola népművelési szakán végzett és népművelőként dolgozott Kosúton. A Csemadok munkájából már akkor is aktívan kivette a részét, mint a kosúti alapszervezet vezetőségi tagja. A katonaévek után a járási népművelési központba került, ahol a járás amatőr színjátszó mozgalmát szervezte és irányította.

Miután családot alapított, elköltözött a községből Diószegre. 1983-ban a Diószegi  Kultúrközpontba került, az öntevékeny amatőr művészeti csoportok irányítása tartozott hozzá. Nagyban segítette a diószegi énekkar és tánccsoport munkáját. 1984-től 1990-ig a Diószegi Kultúrközpont igazgatójaként tevékenykedett.

1984-től 2007-ig a Diószegi Csemadok vezetőségi tagja volt. 1993-ban Zsille Bélával közösen megalakították a Hahota színjátszó csoportot, amely azóta is rendszeresen működik. A csoport az első tíz évben zenés kabaré-összeállításokkal foglalkozott. A sok fellépést a környező falvakban sikeres külföldi fellépések követték. Többször felléptek Magyarországon, nagyon  emlékezetes volt az erdélyi körútjuk. A horvátországi fellépésekre is örömmel emlékszik vissza a csoport.

A Hahota tíz év után változtatott a repertoáron és Tibor vezetése alatt nagy sikerrel adták elő az Isten véled, édes Piroskám című zenés vígjátékot. A Piroska sikerén felbuzdulva egy igényesebb darabot, a Mona Marie mosolyát vitték színre, nagy sikerrel. Majd ismét műfajt váltottak, a Holdvilágos éjszakán és az Elmondani  jaj, de nehéz című zenés műsorral szórakoztatták városuk és a környező falvak lakosait. 2012-ben részt vettek az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon, ahonnan elhozták a zsűri különdíját a műsorban elhangzott dalok kiváló előadásáért.

Tibor, nehéz és komoly betegsége ellenére egy háromfelvonásos zenés vígjáték, a Charley nénje rendezésébe fogott bele. A darab bemutatója 2014. november 8-án fergeteges sikert aratott a diószegi közönség előtt. Majd 2018. február 17-én az Imádok férjhez menni című zenés vígjátékot mutatták be. A darabbal részt vettek a XX. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon. A fesztivál fődíján kívül elhozták a legjobb női és férfi alakítás díját, valamint a legjobb színpadképért és jelmezekért járó díjat.

Az ilyen tevékenység, amit Tibor is végez, nagyon sok szabadidőt igényel, ezért fontos a megértő családi háttér is. Tibornak szerencséje volt ezzel. Felesége, Mária mindig örült a sikereinek és állandóan biztatta, az utóbbi években segítette is munkáját. Fia, Attila és lánya, Melinda a Hahota színjátszó csoport oszlopos tagjai, akikre Tibor mindenben számíthat.

A Csemadok megalakulásának 60. évfordulója alkalmából a Csemadok Országos Tanácsának elnöksége a Szövetségben végzett kiemelkedő munkája elismeréseként Csemadok- emlékéremmel jutalmazta. Az erre az alkalomra készített méltatást így fejezik be: "Elmondhatjuk, hogy Srejner Tibor tevékenysége, pályafutása hosszú évek óta példamutató minden kultúrát szerető, hagyományt őrző, azt a fiatal nemzedéknek továbbadó magyar ember, minden Csemadokos számára”.

(A képen a díjazott felesége és gyermekei láthatók.)