„Emlékezni nemcsak azért fontos, hogy a múltba tekintsünk, hanem annak érdekében is, hogy ebből meríthessünk hitet és erőt nemes célunk eléréséhez. Magyarságunk megőrzése érdekében lankadatlanul kell ma is munkálkodnunk. Tudnunk kell, tudatosan tenni ezért. Vörösmarty Szózata Egressy zenéjével vált teljes egésszé, és nemzetünknek szóló üzenetté. A 21. században is ez az egyedüli biztosíték a Kárpát-medencében való megmaradásunknak, nemcsak virtuális, de valós értelemben is. Anyanyelvünk megőrzése mindennél előbbre való. Tennünk kell annak érdekében, hogy a magyar szó templomban, iskolában, a családban élő legyen” – hangzott el Petneházy beszédében, aki azt is hangsúlyozta, hogy a templom és az iskola után a színpadra is a magyar szó megszentelt helyeként tekint.

A közönség az ő előadásában hallhatta a Szózatot. Egressy Béni szobrának koszorúzásánál és az ünnepélyes megnyitón a Péderi Vegyeskar, illetve az Abaújszinai Rozmaring Néptáncegyüttes is felléptek.

Erős mezőnyre számíthatunk

Eleinte a fesztivál azoknak az amatőr társulatoknak adott lehetőséget a seregszemlére, amelyek nem fértek be a Jókai Napok igényes keretei közé. Ma már többen egyenrangúnak tartják a két megmérettetést, sokak számára megtiszteltetés bemutatkozni ezen a rendezvényen. Idén hat versenyelőadást értékel a már hagyományos összetételűnek számító zsűri: Regős János, Körömi Gábor és Havasi Péter. Fülekről, Nánáról, Királyhelmecről és Dunaszerdahelyről is érkeztek versenyzők.

 „Nem az a célja a fesztiválnak, hogy színészeket neveljen, hanem színjátszással, magyar szóval, az irodalmi szöveggel összhangban nevelkedjenek az emberek. Nincs ennél nagyobb öröm. Minden évben nagyon várom, mert érzem és tudom, a saját munkám alapján is, hogy mit jelent ez a csoporttagoknak. Hisz több mint harminc év után is megtaláljuk egymást. Van, akik elismert színészek, mint Benkő Géza, Ollé Erik, Nádasdi Péter. Én úgy gondolom, hogy erős megmérettetés várható. Ismerem a rendezők képességét, most már azon múlik, milyen darabot választottak, mennyi idejük és lehetőségük volt próbálni és hogy, hogyan érett meg bennük a darab” – nyilatkozta portálunknak Mihályi Molnár László, a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmányának alelnöke.

Boda Ferenc: „Az Egressy Fesztivál nekem olyan, mint egy napsugár, mint amikor kisüt a nap“

Boda Ferenc a Bodrogközben született és a családalapítás óta Buzitán él. Családja és a kultúra szeretete élteti és tölti ki mindennapjait. A szavalás, a színjátszás, az énekkar is gyerekkora részét képezték. Beke Sándor vezetése alatt végezte el a rendezői tanfolyamot. A színház mindig is a szívügye volt. Legnagyobb sikereket a színjátszásban és a népművészeti mozgalomban ért el. Több mint negyven éven át volt a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmányának titkára, és több évtizede, mi több, jelenleg is, a Csemadok Buzitai Alapszervezetének elnöke. Boda Ferenc rendezte meg először Szepsiben és Buzitán a Falusi Színjátszók Országos Fesztiválját, mely később a Egressy Béni nevét kapta. Egy életen át szervezte és szervezi az országos fesztivált. 2003-ban Wlassics Gyula-díjat, 2008-ban a Kassa Megyei Közgyűlés elismerését kapta. 2011-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével jutalmazták és 2014-ben Gyurcsó István Közművelődési-díjban részesült. Tegnap pedig ő vehette át az Egressy Béni Fesztivál-díjat.

Mohňanský Csilla, egykori színjátszója, így szólt a díjazottról méltatásában: „A Bódva-völgyében népművészeti rendezvények sokasága, ének, néptánc és gyermekcsoportok sikerei, járási, országos és nemzetközi szinten igazolják, hogy tevékenysége helyes és példaértékű. Mindig fontosnak tartotta a kulturális életet. Igyekezett mindenhol jelen lenni. Szerénység, kitartás, rendületlen munkabírás jellemzi. Szüleim és volt pedagógusaim mellett Feri bácsi az, akire felnézek, akinek munkája példaértékű számomra.”

 Boda Ferenc közvetlenül a díjátadás után meghatódva nyilatkozott a Felvidék.ma hírportálnak: „Kettős érzés van bennem, mert egyáltalán nem számítottam rá, hogy én kapom ezt az elismerést. Meglepetés. Én nem azért csináltam, hogy valami díjat kapjak. Én ebbe lettem szerelmes. Az volt az egyik legfontosabb dolog, hogy ne legyen olyan alapszervezete a Csemadoknak, ahol nincs kulturális csoport. A nyári konyhában álltam, amikor megszólalt a telefon. Azt kérdezte Jarábik Gabriella, elvállalnám-e a fesztivál megvalósítását, miután Királyhelmecen az első évfolyamot nem sikerült megszervezni. Tizennyolc éve én kezdtem ezt a fesztivált, de nagyon sok ember áll mögötte. Megtaláltuk a lehetőséget Szepsi és Buzita környékén. Mindig azt kerestem, hogy hogyan tovább. Olyan fantasztikusak, szeretetreméltóak ezek a fiatalok. Alig vártam a találkozást. Jöttek hóesésben, napsütésben is… Ez a fesztivál olyan, mint a gyermekem, és én a gyerekeimet szeretem.”

 Nagy Emese, Felvidék.ma, 2017.11.10.