A jókai színjátszóké lett a fődíj

Közel százhatvan szereplő lépett színpadra november 10. és 12. között. Ezt a rendezvényt ma már a főszervező (a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmánya) és a résztvevők mellett a hazai szakma is a komáromi Jókai Napokkal egyenrangúnak tekinti.

A tavalyihoz hasonlóan idén is hét versenyelőadást láthattak az érdeklődők, ami a 2013-as tizenkettőhöz képest talán kevésnek tűnhet, de egyrészt a zsűri így hosszabban és alaposabban elemezhette a produkciókat, másrészt a szervezők több vendégelőadást hívhattak meg.

A versenyelőadásokat Regős János, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke, Körömi Gábor budapesti drámapedagógus, rendező, a kassai Havasi Péter újságíró és a füleki Szvorák Zsuzsa pedagógus, rendező értékelte.

„Három éve nem voltam ezen a fesztiválon, és örömmel konstatáltam, hogy a helyi szervezők odaadása, lelkesedése töretlen. Nagyon odafigyelnek a résztvevőkre, és családias, szeretetteljes hangulatot teremtenek. Ez a rendezvény maga a csoda” – véli Szvorák Zsuzsa, aki többször volt már tagja a zsűrinek, és az Apropó Kisszínpad élén is rendszeresen megméretteti magát. A csoport idén vendégként lépett fel Szepsiben és Buzitán is, a Jókai Napokon nívódíjat nyert előadásával, Tasnádi István Rebellisével. „Többen kétszer is megnézték az előadásunkat, és mindkét alkalommal nagyon jó közönségünk volt. A versenyen kívüli előadások is nagyon fontosak, mert egy csomó mindent elleshetnek egymástól a csoportok. Más koncepciókkal, megoldásokkal találkozhatnak, bekukkanthatnak más műhelyekbe, láthatnak olyan produkciókat, amelyek egy másik fesztiválon szerepeltek. Ez remek alkalom látóterük tágítására” – mondta lapunknak Szvorák Zsuzsa, aki a Lakoma című fesztiválújságtól is el volt ragadtatva. A Kozsár Zsuzsanna vezetésével dolgozó tehetséges fiatalok lelkesen tudósítottak az előadásokról, fotóztak, interjúkat készítettek a szereplőkkel. Naponta két számot hoztak ki a Lakomából, amire kevés hazai rendezvényen akad példa.

A fődíjas Illatszertárról a következőket mondta a zsűri egyetlen hölgy tagja: „Egy rendkívül pontos, kiválóan felépített, mesteri térhasználattal és díszlettel dolgozó előadást láttunk, kiváló színészi alakításokkal. Amikor beléptem a terembe, azonnal megcsapták az orromat az illatok. Egy kicsit gyanússá is vált ez a tökéletesség, megkérdeztem, nem volt-e profi segítőjük. Kiderült, hogy a legapróbb részletekig mindent maguk találtak ki, és még a zsűritagok székeit is befújták illatosítókkal. Az egyik rendező, Farkas Anna férje játszotta a boltvezetőt, a fiuk pedig a beosztottat. Az előadás általános emberi értékeket mutat fel. Azt, hogy a család mindennél fontosabb, és hogy a főnököknek meg kell becsülniük a beosztottjaikat, mert csak így működhet jól az üzlet. Ez az illatszerbolt a világ kicsiben. Azzal, hogy az alkotók a valóságban is családtagok, még hitelesebbé vált az egész” – véli Szvorák Zsuzsa, aki több fellépő csoportnál is észrevette, hogy két-három család összefogásával teremtődött meg a helyi alkotóközösség.

Havasi Péter újságíró, egykori amatőr rendező, aki a kezdetektől tagja a fesztivál zsűrijének, az elmúlt 18 év legjobb teljesítményének tartja az Illatszertárt. Szerinte a kassai Thália Színház hasonló zsánerű előadásaival is felveszi a versenyt a jókaiak idei produkciója. Havasi több csoportnál olyan rendezésbeli hiányosságokat vett észre, amelyeket egy szakmai tanfolyamon viszonylag könnyedén ki lehetne küszöbölni. „Annak idején a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya folyamatosan szervezett rendezői tanfolyamokat amatőrök részére, ahol neves színházi emberek foglalkoztak az érdeklődőkkel. Magam is négy évig látogattam egy ilyen képzést, és rengeteg hasznos dolgot megtanultam. A mostani értékeléskor felvetettem ezt az ötletet, és a jelen lévő színjátszócsoportok tagjai közül sokan helyeseltek. Igény tehát lenne egy színházi alapismereteket nyújtó kurzusra, már csak szervező, illetve pályázó intézmény kellene, amely megvalósítaná a terveket. A karvai színjátszótábor nagyon fontos ugyan, de a csoportvezetőkkel, rendezőkkel is komolyabban foglalkozni kellene” – véli Havasi Péter.

Juhász Katalin

Új Szó, 2016. november 14. hétfő