2015 - Illésné Popália Irén laudációja
Papp Ferdinánd 2015.11.13. 13:17
Tisztelt jelenlévők!
Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy bemutassam az idei 2015-ös Egressy Béni Fesztivál-díj idei jelöltjét. A sors iróniája, hogy egy pár évvel ezelőtt mint rendezőm mutatott be engem, és most én mint a társulat egyik tagja mutatom be a rendezőmet: Illésné Popália Irént, nekünk Ircsa. A színjátszás már gyermekkora óta érdekelte és áhítattal nézte az akkori előadásokat. Már az egyetemi évek alatt bekapcsolódott a színjátszásba.
Pedagógiai pályafutása, melyet a bélyi alapiskolában kezdett, kapcsolatba hozta a gyermekszínjátszással. Rendezéseivel országos hírűvé nőtte ki magát.. Ezt a munkát Királyhelmecen is sikeresen tovább folytatta.
A sors a legjobb takácsmester: az ő szövetében az egymásnak rendelt szálak végül mindig egymás mellé kerülnek. Így kerül Ircsa is a Kassai Béla által vezetett királyhelmeci csoportba, amelynek azóta is tagja.
A színház: sok munkával, tehetséggel megteremtett varázslat, amely a valóságban segít eligazodni.
Kezdetben ő maga is színpadon állt. Rátermettségét mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy a Szepsiben először megrendezett Falusi Színjátszók Fesztiválján a legjobb női alakítás díját kapta. 2002-ben kezdte el rendezői munkásságát a Bodrogközi Színjátszó Csoporttal. A rendezés saját bevallása szerint is közel áll hozzá.
Az amatőr színjátszóknak, akiket nem anyagi javak, hanem csupán ügyszeretet és barátság kovácsol alkotói közösségé, szükségük van egy vezető egyéniségre, aki mindezt egybeforrasztja. Ez Ircsa, aki toleráns, türelmes, kitartó. Szüntelenül a saját álmait keresi, és feláldozza érte minden erejét és idejét. Eltérően azoktól, akik otthon ülnek és biztonságban ásítoznak, és soha nem kockáztatnak semmit. Kinevetik azokat, akik álmaikat kergetik, akik az álmaikat keresik, a kivezető utat a mindennapos élet szürkeségéből. Kinevetik őket, de a mosolyuk mintha savanyú lenne.
Álmai megvalósítását Móricz Zsigmond A tej c. népszínművével, illetve Eugene Labiche Gyilkosság a Maxim utcában c. szalondrámájával kezdte el. Ezt követte Goldoni Bugrisokja.
A 2006-os év meghozta a sok munka gyümölcsét Schwajda György Csoda c. darabjával, amellyel a társulat fődíjat nyert. Ezt követte Horváth Péter Kilencen mint a gonoszok c. vígjátéka, amely a mátészalkai Amatőr Színjátszó Találkozón kiváló rendezői díjban részesült, és aranyminősítést kapott. Schwajda György Rátóti legényanya c. darabja szintén fődíjat nyert 2010-ben. Nívódíjas rendezései: Tasnádi István: Finito és Jean Cocteau: Rettenetes szülők c. darabjai.
A világot jelentő deszkákat elhagyta, de az őt szerető közönség hallhatja szavalatait, műsorvezetéseit a város különböző kulturális rendezvényein. Mindemellett ifjú kora óta alkotó tagja a Csemadok városi alapszervezetének.
Ő az, aki nem adja fel. Akinek a közelgő fény nem álmai befejezését hozza. Aki meglátja a pislogó gyertyalángot az alagút végén. Akkor is, ha mellette a többiek még a fejüket sem fordítják a fény irányába, csak rezignáltan leintik. Ő akkor is látja és hiszi, hogy lesz holnap is, meg holnapután.
Maradj továbbra is ilyen.
Kívánjuk, hogy hited, optimizmusod, jó kedved, türelmed, amely néha már csak Benned ég, nőjön fáklyává, és megvilágítsa a további utat. Ehhez csatlakozzon jó egészség, fiatalos lendület és számtalan sikeres rendezés!!!
A Bodrogközi Színjátszók
|