A rendezvény Egressy Béni szobrának megkoszorúzásával kezdődött, majd a Városi Művelődési Központ nagytermében az ünnepélyes megnyitó után került sor a Mics Károly-életműdíj átadására. Ebben az évben ezt a díjat Szvorák Zsuzsa füleki pedagógus kapta. A mindig vidáman mosolygó Zsuzsa nemcsak az alapiskola és a gimnázium diákszínjátszó csoportjának, a Zsibongónak és az Apropónak a vezetője, szervezője és rendezője, hanem Fülek társadalmi és kulturális életének is mozgatója. Most is jó helyre került a díj.

Koraeste aztán elkezdődött a csoportok bemutatkozása. Először talán a vendégelőadásokat vegyük számba. A vendégek között volt két magyarországi társulat: a Hidasnémetiből érkezett lelkes színjátszók Móricz Zsigmond színpadi tréfájával nevettették meg a közönséget, a budapesti Wataridori Színkör pedig a Tánc a ködben című előadást hozta el, amelynek szerzője, rendezője és főszereplője is Szabó Wictor. Szlovák csoport is fellépett vendégként, a Zuąka, a Szepsi Művészeti Alapiskola növendékei ötletes előadásukban a kis herceg történetét mesélték el.

A hazai vendégcsoportok már eredményesen szerepeltek az idei 50. Jókai Napokon. A Komáromban fődíjjal jutalmazott lévai Bárka Színpad a „buzitai deszkákon” is bizonyított. Érvényes ez a kassai Márai Sándor Gimnázium Bodon Andrea vezette társulatára, a füleki Apropó Kisszínpadra is, amelynek rendezője a friss Mics Károly-életműdíjas Szvorák Zsuzsa.

A versengő csoportok teljesítményét „árgus szemmel” figyelte a szakmai zsűri, amelynek elnöke Tóth Zsuzsanna budapesti színházpedagógus volt, tagjai pedig Havasi Péter újságíró, rendező, Körömi Gábor drámapedagógus, rendező Budapestről és Pásztó András, aki a Kassai Thália Színház dramaturgja és az IKSZ vezetője-rendezője volt.

Elöljáróban talán azt az örömteli tényt kell megállapítani, hogy fiatalodott a mezőny. A tizenegy, versenyben fellépő társulat közül öt volt diákszínjátszó, és a többi csoportban is túlnyomó többségben fiatalok léptek színpadra. Biztató ez azért, mert megvan a garancia, hogy a címben idézett szavakat a fiatalok meghallják. A diák színjátszókról általánosságban azt is meg kell állapítani, hogy az érthető tapasztalathiány – főleg rendezői és dramaturgiai szempontból – csökkentette a produkciók értékét. Az viszont kevésbé érthető, hogy éppen ezek a fiatalok nem vettek részt délelőttönként az amatőr színjátszók és csoportvezetők részére rendezett tanfiolyamon, képzésen és tapasztalatcserén, amit Szabó Csilla és Várady Kornélia vezetett Vladimír Sadílek pozsonyi rendező segítségével. A galántai gimnazisták Tsízió Diákszínpada egy érdekes „abszurd helyzetképet” hozott a fesztiválra. Az előadás tizenhét éves rendezőjét és főszereplőjét, Bergendi Barnabást különdíjjal jutalmazta a zsűri.

 A Gikszer a rozsnyói gimnazisták színjátszó csoportja Hans Sachs középkori vásári komédiáinak füzérét kísérelte meg a manapság divatos, ám meglehetősen igénytelen televíziós show-műsorok közegébe helyezni. A tehetséges fiatalok azonban nem tudták igazán szervesen összekapcsolni a két réteget.

Fiatalok, többnyire gimnazisták a Tornaljai VMK Színtársulatának tagjai is. Előadásuk, a Kukás guru című bohózat azt bizonyította, hogy amennyiben következetesebb rendezői irányítással egységesebbé, elmélyültebbé tudják varázsolni színpadi játékukat, sok szép élménnyel ajándékozhatják meg a közönséget is, önmagukat is.

A diákszínjátszók közül kiemelkedett a két dunaszerdahelyi csapat: a Novus Ortus Diákszínpad és a Fókusz. Az előbbiek Takács Tímea rendezői irányításával nagyon izgalmas témát választottak, amikor Biljana Srbljanović Családtörténetek című drámájának előadására vállalkoztak. Ezt bizonyítja az is, hogy a tarsolyukban két különdíjjal – a diákszínpadi közösségépítő munkáért és a drámai színházi kísérletért – térhetnek haza a fesztiválról. A Fókusz Diákszínpad Arany János Ágnes asszonyát fogalmazta színpadra. A balladai hangulatot idéző fekete-fehér látványvilág, a szereplők pontosan megkomponált mozgásvilága Jarábik Gabriella munkáját dicséri, akit a legjobb rendezés díjával értékelt a zsűri. Ehhez még a legjobb színpadkép díja is járult.

Az Alistáli Színjátszó Csoport A lélek dala címmel gyűjtött csokorba ismert musical-részleteket és irodalmi szövegeket. A kicsit hoszúra sikeredett produkciót a szereplők énekes teljesítménye – kiemelten Kiss Helga – érdemesítette díjra. Az egyházgellei Rózsa(Szín)Ház Társulat fiatal színjátszói Bencsik Imre Kölcsönlakás című komédiájával szórakoztatták a közönséget. Iván András figyelemre méltó színpadi teljesítményéért a legígéretesebb tehetségnek járó Németh Péter-díjat kapta. Ipolynyékről érkezett a Mics Károly Színjátszó Csoport. Ők is vígjátékot állítottak színpadra, amit a hálás közönség jókedvű nevetéssel és tapssal honorált, a zsűri pedig a legjobb alakítás díjára tartotta érdemesnek Cseri Ilonát.

Nívódíjat olyan színjátszók kaptak, akik az bizonyították, a folyamatos, igényes és átgondolt munka eredménye az olyan előadás, ami örömet jelent szereplőknek és nézőknek egyaránt. A nánaiak már tizennegyedik alkalommal jöttek el az Egressy-fesztiválra, és még egyszer sem tértek haza díj nélkül. Rendezőjük, Lengyelfalusy Juhász Mária most a cseh Jára Cimrman Színház legendás szerzőpárosa, Zdeněk Svěrák és Ladislav Smoljak bohózatát, Az északi sark meghódítása címűt választotta. A csoport most sem okozott csalódást. A nívódíjon kívül két szereplőt emelt ki a szakmai zsűri, Pesti Lászlót a legjobb férfi epizódszereplő, Jantosík Napsugárt pedig a legjobb gyerekszereplő díjával jutalmazta. A másik nívódíjat az ugyancsak sokéves sikeres tevékenységet maga mögött tudó füleki Zsákszínház kapta. Mázik István rendező sajátos felfogásban vitte színpadra Molnár Ferenc vígjátékát, Az ibolyát. A vidáman komédiázó szereplők közül Tóth Mónika a legjobb női alakítás, Gyetvai Viktória pedig a legjobb női epizódszereplő díját kapta.

A fesztivál fődíjasa a Jókai Színjátszó Társulat – mint erről nevük is árulkodik – Jókáról érkezett. Szigligeti gyakran játszott vígjátékát, a Liliomfit állították színpadra. A szerencsés dramaturgiai módosítások, a pergő ritmusú rendezés, a jól működő díszlet, a jókedvű színészi játék élvezetes előadás élményében részesítette a hálás közönséget. A címszereplő Farkas Zoltán a legjobb férfialakítás díját, Farkas Imre Kányai fogadós megformálásáért pedig Szepsi város polgármesterének díját vihette haza, a dramaturgiai munkát a szakmai zsűri különdíjjal minősítette.

A fesztivált értékelve – ezt többször is megállapítottuk – ebben az évben is jó színvonalat képviseltek a csoportok. Két dolgot azért talán meg kell jegyezni. Az egyik az, hogy most elmaradtak a szemléről a hagyományőrzők, pedig az előző években sikeresen gazdagították a „választékot“. A másik, hogy a kelet-szlovákiai régiót csupán a rozsnyói gimnazisták (és vendégként a kassaiak) képviselték. Bízzunk benne, hogy a következő szepsi és buzitai találkozáson ezeket a megjegyzéseket nem kell megfogalmazni, még többen lesznek „Thália szorgalmas követői“.

Pásztó András

Kassai Figyelő, 2014. január