Annak a fesztiválnak, amely 1999-ben Királyhelmecen indult az útjára, de az akkori városvezetés nem látott benne fantáziát, így az átköltözött a még szintén a keleti végeken található Szepsibe és Buzitára. A sok-sok novemberi színházasdi után az idén először decemberben fogadták a fesztiválozókat (a kormányhivatal által megítélt pénz így is két nappal a megnyitó előtt érkezett meg), s ahogy ilyenkor dukál, a zimankó, friss ropogós hó és kemény mínuszok sem hiányozhattak. 12 versenyelőadás s egy losonci jutalomjáték – a tavalyi felhozatalnak majdnem a duplája, s ahogy a háromtagú zsűri (Pásztó András, Regős János, Havasi Péter) megállapíthatta, a minőség is összehasonlíthatatlanul magasabb volt az immár tizennégy éves átlagnál.

S ami ennek a fesztiválnak a legnagyobb erénye, a műfaji és korosztályi sokszínűség. Ahogy ez a díjaknál is megnyilvánul, hisz osztanak életműdíjat és a legígéretesebb tehetséget is jutalmazzák. A Mics Károly Életműdíjat az idén kivételesen ketten kapták meg, két olyan éltes hölgy, akik mindketten az idén ünnepelték a 85. születésnapjukat, s akik a hatvanas-nyolcvanas években városukban, Losoncon és Rozsnyón az ott működő amatőr színjátszó társulatok oszlopos tagjai voltak. Sőt, a Balogfaláról elszármazott Krausz Zoltánné Mihályi Mária az ötvenes években a Magyar Területi Színház tagja volt, s játszott a kassai Tháliában is. A másik idei díjazott a losonci Csák Istvánné Horváth Etelka, akinek fia az alapítója és vezetője az ottani Kármán József Színháznak. A legígéretesebbnek tehetségnek járó, a tragikusan elhunyt nemesócsai Németh Péterről elnevezett díjat a zsűri a nánai Szukupcsák Richárdnak ítélte oda.

Kibővítve Sára Sándor műfaji felsorolását, volt klasszikus mesejáték, tréfás verbunk, vásári komédia, kötelezők igen röviden, klasszikus esztrád, Dürrenmatt-tragédia, Móricz-bohóctréfa, góbés játék, amerikai diákmusical, pajzán-táncos vásári komédia, zombijáték, Gyárfás-habkönnyű, J.A.gyzék apropósan, ahogy az idei kínálatból sem hiányozhatott Horňák Marek és csapatának megzenésített versei, a buzitai citerások, öt alkalommal is megjelent a Lakoma fesztivállap Kozsár Zsuzsa tálalásában, ez+az tanfolyam Vladimír Sadílek és Farkas Péter felvezetésében, s a fesztivál történetében először fesztiválklub is hagymás zsíroskenyérrel illetve jóféle vörös és fehérborral.

Köszöntötték a 75 éves Gál Sándort is, aki annak idején sokat tett azért, hogy a fesztivál a Bódva-mentére költözzék.

Ennyire jutott hely távirati stílusban és a végére néhány nagyon személyes emlék: Mihályi Mária, aki Juhász Gyula-verssel köszönte meg az életműdíjat, a barokkosan pazar Bűbájosok a kassai KGSZT előadásában, szintén ebből a műhelyből a kötelezők röviden (amely akár fődíjat is kaphatott volna), Antal András extrakönnyed természetességgel felvezetett Balla Pétere a lévaiak góbés játékában, a vágkirályfaiak igen jól sikerült 180 fokos műfajváltása, a  gyalázatos technikai malőrök és szűkkeblű színpad miatt (is) nem működő Pomádé a komáromi VISZTÁ-soktól, akiket még a zsűri sem fogadott a „kegyeibe”, s az apropósok könyörtelenül őszinte és személyes József Attila-élménye.

Egy bővített zárómondatban; nagyon jó volt az idén Szepsiben és Buzitán „színházasdizni”!

                Juhász Dósa János

Szabad Újság, XX. évfolyam, 50. szám, 2012. dec. 8.