A lévai Garamvölgyi Színpad, bár évtizdek óta működik, most először nevezett be az országos seregszemlére, ami jó döntésnek bizonyult, hiszen rögtön elvitték az egyik fődíjat Tamási Áron: Vitéz lélek című „góbés játékával”. A székely virtus, a csavaros székely humor „exotikuma” egyértelműen tarolt Szepsiben. Az előadás rendezői, Tuček Erika és Cúth László megkapták a legjobb rendezőnek járó díjat, Halász Gyula a legjobb férfi alakítás díját érdemelte ki, Halász Erzsébetet pedig a legjobb női epizódszereplő díjával jutalmazták.

A nánaiak mellett a vágkirályfai Féktelen komédiások a fesztivál leghűségesebb visszajárói, akik darabválasztásukkal idén alaposan meglepték a zsűrit. Az eddigi humoros előadások helyett ugyanis ezúttal egy rendkívül akuális Dürrenmatt-drámával, Az öreg hölgy látogatásával érkeztek. Az elismerés nem maradt el, a legjobb férfi epizódszereplő díját Oláh Péter vihette haza, az előadás pedig megkapta Áj község polgármesterének díját a legjobb drámai színházi kísérletért.

Az idei fesztivál egyébként nemcsak minőségi szempontból volt figyelemre méltó, hanem a műfaji sokszínűség miatt, valamint a benevezett társulatok számát illetően is, főleg a tavalyi részvételhez képest. Míg tavalycsupán öt versenyelőadást és három vendégelőadást láthattak az érdeklődők, idén tizenkét csoport versenyzett, és egy lépett fel versenyen kívül. Azt sem árt tudni, hogy néhány csoport az utolsó pillanatban mondta le a szereplést, betegségre vagy egyéb nem várt nehézségre hivatkozva.

Minden előadás teltházas volt, ami még akkor is nagy dolog, ha tudjuk, hogy a fesztivál résztvevőinek száma elérte a 600 főt. A fő szervező – a helyi Csemadok Területi Választmánya – ugyanis igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a fellépő csoportok a fesztivál teljes ideje alatt Szepsiben, illetve Buzitán tudjanak maradni, és lehetőségük legyen végignézni valamennyi produkciót. Csak így tanulhatnak egymástól, csak így okulhatnak mások hibáiból. A zsűri alapos és élvezetes szakmai értékeléseit legtöbbször nem csupán az érintettek hallgatták végig, hanem a többi csoport tagjai is.

Remekül működött a Lakoma című felsztiválújság, és bevált az idén debütáló fesztiválklub is, ahol lehetőség nyílt egy kis lazításra, közös éneklésre, zenélésre. A Komáromtól Királyhelmecig húzódó földrajzi koordináták képviselői ki is használták az alkalmat az ismerkedésre, tapasztalatcserére. Úgy tűnik, igazuk volt azoknak, akik annak idején elsősorban közösségépítő szándékkal szervezték meg a „nagy szepsi színházasdit”.

Juhász Katalin

Új Szó 2012. december 10.