„Anyák napja, hősök napja, madarak és fák napja – én mindig verset mondtam. 1941-ben az iskola lehetőséget kapott, hogy két tanulót ingyen tovább taníttathat. Engem és Nagy Jóskát, az unokatestvéremet jelölték ki – aki később fiatalon meghalt –, de anyám nem engedhetett, ugyanis rengeteget kézimunkáztam vele, hogy valamiből eltartsuk a családot. Apám akkor még élt, de 1948-ban titokzatos körülmények között meghalt. Nagy valószínűséggel agyonlőtték az erdőben, de ezt csak akkor tudnánk bizonyítani, ha felásnák a sírját. Apám szólót énekelt a helyi dalárdában is, olyan szusz volt benne, hogy amikor a Száz szál gyertyát ide az asztalra kezdetű dalt énekelte, még a petróleumlámpa is elaludt. Mesélte is apám, hogy az I. világháború végén a tisztje javasolta, elviszi őt operaénekesnek, de nem ment.“

„Ha jól emlékszem, 1951-ben épült a kultúrház, ahol annyi szép szerepet eljátszottam a színpadon. Soha nem felejtem el Napóleon császárné szerepét. Úgy átéltem a szerepem, hogy egy alkalommal bevertem a fejem a falba. Még most is beleborzongok, ha eszembe jut.   Fehér Anna, Napóleon császárné, A kintornás család – ezekre a darabokra emlékszem. Főleg népszínművek voltak ezek, amelyekhez hozzá tudtunk jutni. Nem felejthetem, hogy 1945-ben még elkezdtünk egy darabot próbálni, aztán három évig nem játszhattunk magyarul.“  

Mihályi Mária férje, Krausz Zoltán Rozsnyón született. Itt végezte el a magyar tannyelvű elemi iskolát, és a premontrei gimnáziumban érettségizett 1942-ben. A budapesti Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett 1949-ben filmrendezői oklevelet, és a Hunnia Filmgyár rendezőjeként Balázs Béla megbízásából anyagokat gyűjtött az 1948/49-es eseményekről egy dokumentumfilmhez, amikor azzal a váddal, hogy kapcsolatot tart Mindszenty József hercegprímással, letartóztatták, és átadták a csehszlovák hatóságoknak. Még 1946-ban tagja lett a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetségnek, s egyike volt annak a 38 tagú, zömében papokból álló csoportnak, amely memorandumban tiltakozott a kitelepítések és a csehországi deportálás ellen. A memorandumot eljuttatták Nagy Ferenc miniszterelnökhöz, Gyöngyösi János külügyminiszterhez, Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyetteshez, Szakasits Árpádhoz, Ravasz László református, Ordas Lajos evangélikus püspökhöz és Mindszenty József hercegprímáshoz is. A csoport tagjai közül 10-et ítéltek fejenként 6-6 év börtönbüntetésre, köztük őt is. Hat évig dolgozott a jáchymovi uránbányában, ahol kitanulta a vájár szakmát.

„Egyszer csak megjelentek az ávósok a Hunnia Filmgyárban, és szó nélkül elvitték őket. Tíz napig ütötték-verték az Andrássy út 60. alatt, s csak azért imádkozott, nehogy Szibériába vigyék őket. Szerencsére Pozsony felé fordult a kocsi, ahol előbb Lipótvárra került, ahol még Esterházy Jánossal is találkozott. Innen került Jáchymovba, egy kis levél kíséretében, hogy a hazatérése nem kívánatos.”

Zoltán 1955-ben szabadult, s a Magyar Területi Színház (MATESZ) fővilágosítója, majd rendezője lett. A hároméves komáromi működése alatt megrendezte Ľubomír Smrčok Póruljárt sógorok, Lope de Vega A kertész kutyája és Jozef Hollý A furfangos diák c. darabjait.

Mihályi Mária szintén 1955-ben került a MATESZ kötelékébe, ahol többek között eljátszotta Rozina (Baumarchais: A sevillai borbély), Marcella (Lope de Vega: A kertész kutyája), Monna Mea (Heltai Jenő: A néma levente), Margit (Egri Viktor: Ének a romok felett), a grófnő (Maupassant: Fogadó a határszélen) figuráját.

 „1955-ben Fellegi István akkori komáromi színi direktor kérte meg Zolit, hogy ne menjünk vissza Pestre, ahol előtte Zoli dolgozott, mert nagy szüksége lenne mindkettőnkre, s szerez nekünk lakást. De bizony, Krausz Zolinak nem lehetett lakást biztosítani, így egyik albérletből a másikba mentünk. Sokan nem értették, miért mondtunk fel váratlanul a színháznál. Ezért. Elég lett volna egy szobakonyhás lakás Komáromban, s akkor lehet, hogy még most is ott vagyunk.“ 

 „A férjemnek minden héten jelentkeznie kellett a rendőrségen, mert jogfosztott volt. Hiába telt le a hat év büntetés, állandóan figyelték. S nemcsak Komáromban, még itt, Rozsnyón is volt két-három ember, akit ráállítottak. Volt olyan, hogy Zoli lázasan feküdt otthon, amikor bekopogott hozzánk egy ismeretlen férfi. Én be sem akartam engedni, de Zoli kiszólt az ágyból, hogy engedjem be, s órákig beszélgettek. Csak amikor elment, mondta meg a férjem, hogy ez az egyik spicli volt azok közül, akik vele foglalkoztak.“

Krausz Zoltán egy évig dolgozott fűtőként, majd a lakásgondnokságon lett üzemvezető. Később fotósként kereste a kenyerét, s egy ideig népművelőként is dolgozott. Magyar és szlovák amatőr csoportokat is rendezett. Többször eljutottak a Jókai Napokra is. Ősbemutatóként vitte színre Laczkóné Kiss Ibolya Erzsi tekintetes asszony c. darabját, amely Madách feleségéről, Fráter Erzsébetről szól, s amelynek a főszerepét felesége játszotta el.

„A hölgy abban a korban egy kicsit ledérnek számított. Nagyon nagy sikerrel játszottuk az előadást a komáromi Jókai Napokon is. Zsúfolt ház előtt játszottuk délután és este is, de eljutottunk vele az egész környékre is.”

Rozsnyón a Csemadok Rozsnyói Alapszervezetének színjátszó csoportjában Mihályi Mária az említett Fráter Erzsébet szerepén kívül Gorkij Anyáját is eljátszotta. Itt rendezést is vállalt, Csiky Gergely Ingyenélők c. darabját vitte színre, s ebben az egyik főszerepet is  ő játszotta. 

A házaspárnak két gyermeke született: Mária 1959-ben, Tivadar 1963-ban. Mindketten megfertőződtek a színházzal, Mária 1980–83 és 1988–92 között a Thália Színház tagja volt, míg Tivadar az 1981/82-es évadban színészkedett Kassán.

Juhász Dósa János