2005 - Kiss Péntek József laudációja
Laudációféle a Mics Károly-díj ürügyén
A huszadik században alig lehetett elképzelni kis közösséget falusi önképzőkör és színjátszócsoport nélkül. Ez hatványozottan vonatkozott a kisebbségi sorsban élő közösségekre, hisz ezek a csoportok sokkal többet tettek egy közösség megmaradásáért, mint azok, akik (tisztelet az egyre ritkább kivételnek) szellemi katedrálisok helyett fényárban úszó palotákat építettek maguknak vélt vagy valós magyarságukat hangoztatva. Emlékezzünk csak Blaha Lujzára, aki a XIX. század végén fél Budapestet asszimilálta. Nálunk is akadtak-akadnak szép számmal, akik egész életüket ebben a mozgalomban töltötték el, mégis soha semmilyen elismerést nem kaptak.
Sokan közülük már nem élnek, mint Lőrincz János, Kulcsár Tibor, Bolemant Iván, Drobka Géza, Veres János, Szanyi József és sokáig sorolhatnánk. Nemrég Pozsonyban egy beszélgetésen Ősziné Györös Irmát hallgattam megrendülve, aki nem azért mondta el az életét, hogy felállva tapsoljunk neki, s nem is azért, hogy holnap a kormány felelős magyar tagja felterjessze őt kitüntetésre. Ő maga azt is kitüntetésnek tartotta, hogy meghallgatták, s még inkább azt, hogy ezért a közösségért dolgozhatott, eme közösség boldogulására tehette fel az életét.
Amikor tavaly felmerült a gondolat, hogy díjjal kellene elismerni azoknak a munkáját, akik minden ellenszolgáltatás nélkül tartották a lelket egy-egy közösségben, s tették ezt úgy, hogy színjátszókört hoztak létre, abban játszottak sokszor fűtetlen helyiségekben, ruhát varrtak, díszletet eszkábáltak, s rendező híján színpadképessé tették a társulatot, nem sok ellenzője akadt az elképzelésnek. Az első kitüntetést annak a Mics Károlynak ítéltük oda, aki Ipolynyéken hosszú évek óta vezette sikeresen a színjátszókört, s mellesleg tavaly az általa rendezett Muskátlis ablak nyerte el a fesztivál fődíját is. A Sors kegyetlen játéka, hogy Mics Károly néhány hónappal a díj átvétele után váratlanul elhunyt. Utolsó rendezését szombat délután Buzitán láthatja a nagyérdemű. A szervezőbizottság egyhangúlag döntött úgy, hogy a díjat róla nevezi el.
Amikor felhívtuk az idei díjazottat s közöltük vele a tényt, ő csak annyit tudott mondani:
– Istenem, hát már ilyen öreg lennék?
– Nem, csak ennyit dolgoztál – hangzott a telefonvonal másik végén. Bizony, volt olyan Jókai Napok, amelyet nemes egyszerűséggel róla neveztek el, mert három-négy rendezését is láthattuk. De ő az, aki elmondhatja magáról azt is, hogy amatőr színházi emberként négy évig irányíthatta a Komáromi Jókai Színházat is, amely négy évet a színháztörténészek majd a színház legszebb korszakai között fognak emlegetni.
Hetény, Csallóközaranyos, Muzsla, Keszegfalu, Őrsújfalu, GIMISZ, Mai Színházi Stúdió, Heltai Jenő, Nádas Péter, Tom Stoppard, Übü király, színpadot és nézőteret egyaránt zsúfolásig megtöltő szalagavatói musicalek, Csárdáskirálynő, Halálvariációk diákhangra, s nincs hely, hogy felsoroljuk még a legjelentősebb munkáit sem. Legújabb előadását holnap délelőtt láthatjuk itt Szepsiben.
Szászi Zoltán két évvel ezelőtt, amikor Rimaszombatban Vas Ottó megkapta a Kulcsár Tibor-díjat, azt írta, hogy mindig a díjazott adja meg egy díj értékét. Ha ez így van, akkor a Mics Károly-díj most nagyon jó kezekbe került, s igencsak megemeli a díj értékét. Köszöntse nagy taps az idei Mics Károly-díjas Kiss Péntek Józsefet!
Juhász Dósa János
|