A rendezésről sok jót nem igen lehetne mondani, az egészen kiemelkedő színészi teljesítményeknek köszönhetően viszont nézhető előadást látunk. A zsűri (Tóth Zsuzsanna, Vladimír Sadílek, Körömi Gábor és Havasi Péter) maga is ezen a véleményen volt, hisz több szereplő (Szuri András, Juhász Orsolya és Zsidek Pál) is alakításdíjat kapott. Zsidek Pál kapta az idei Németh Péter-díjat (legígéretesebb tehetség díja), amelyhez az idén már emlékplakett is társult, Nagyferenc Katalin rimaszombati képzőművész alkotása. A díjat tavaly nevezték el a nagyon tehetséges, tragikus körülmények között elhunyt nemesócsai fiatalemberről. A szombati nap folyamán még egy versenyelőadást láthattak a nézők a buzitai kultúrházban (a versenyt a kezdetektől fogva, immár 11 esztendeje együtt rendezi Szepsi és Buzita önkormányzata), a tallósiak Hófehérke parafrázisát, amely nagyon megosztott nézőt és zsűrit egyaránt. Nekem nagyon tetszett, s főleg az a pedagógiai módszer, hogy az eddig a nagyfödémesi esztrádfesztiválon tánckoreográfiák gyűjteményével benevező tallósiak végre egy egységes, egészestés előadást hoztak létre, amely a maga eklektikájával remekül elszórakoztatott. Íme, egy újabb példa arra, hogyan lehet egy klasszikus mesét emészthetővé tenni a XXI. században. S nem utolsósorban egy új zászló a falusi színjátszók „egressys” térképén. Az idei másik új zászló a debrődieké, akik karácsony „előestéjén” betlehemes pásztorjátékkal kedveskedtek. Körömi Gábor írja fesztiválnaplójában, hogy ma már egyre inkább tért hódít a hagyományok visszatanítása, ugyanis még az egykori hagyományőrző falvakban is elszoktak már őseik szellemiségének az ápolásától. Reméljük, hogy Debrődön még a hagyományok ápolásáról és nem visszaápolásáról szól a történet. A buzitai délután hátralévő része már a vendégcsoportoké volt, ugyanis, mivelhogy több versenycsoport az utolsó pillanatban visszalépett. Ennek különböző okai voltak, de általánosságban leírható, hogy a rendkívül nehéz gazdasági helyzet miatt a falusi csoportok tagságának egy része külföldön keres munkalehetőséget magának, s az egyeztetés néha nehezebb, mint egy profi társulatnál. Ezért marad el pl. a balogfalaiak Lakodalmasa, a szesztaiak Kozsár Zsuzsa által írt Boccaccio-átirata, míg az ipolynyékiek az egyik főszereplőjük tragikus halála miatt léptek vissza az idei megmérettetéstől.
Láthatták viszont a nézők a tavalyi nívódíjas őrsújfalusi ÉS?! Színház Stílusgyakorlatokját (itt jegyzem meg, hogy lassan hagyományos lesz a fesztiválon a Szabó Csilla és Váradi Kornélia által vezetett szakmai képzés, amelyen még egyes művészeti alapiskolák pedagógusai is részt vettek), másodszor jutott el Buzitára a békéscsabai Féling Színházi Csoport, mely a két évvel ezelőtti Schwajda-darab után most két egyfelvonásost, Csehov Medvéjét és Boldizsár Péter Félálmaink c. kortársát hozták magukkal. Elképzelhetetlen lenne a fesztivál Horňák Marek és zenekara nélkül, akik megzenésített verseket mutatta be, s ha már Buzita, akkor természetesen Gál Sándor. A zsűri az idén elég gyors döntést hozott, s ahogy ezen a fesztiválon már megszokhattuk, az idén is taroltak a királyhelmeciek, a nánaiak és a fülekiek. Azok a csoportok, ahol hosszú évek óta következetes munka folyik. 
S mivel egyéb elfoglaltságai miatt e sorok írója a fesztivál immár 12 éves története során először hagyott ki két napot, marad a múltidézésre a Lakoma, az idén Kozsár Zsuzsa által szerkesztett fesztivállap, amelyben percre pontosan felidézhetem az idei három nap eseményeit. S hadd ne feledkezzem meg a szintén Kozsár által szerkesztett honlapról (www.egressyfeszt.gportal.hu) sem, amelyen az elmúlt 12 év visszakísérhető.
S mivel Köteles László, a Csemadok országos alelnöke meghirdette a tizenharmadikat, ha a támogatók is úgy akarják, fesztivál lesz jövőre is.

Juhász Dósa János, Felvidék Ma