Gyermekkorát és mindennapjait egy Garam menti kis faluban, Nánán élte és éli, ahol a színjátszásnak nagyon régi hagyományai vannak.A színház szeretetét otthonról hozta. Már fiatalon felébredt szívében a vágy, hogy neki is meg kéne próbálnia. A gondolatot tett követte, és 13 évvel ezelőtt létrehozta a Nánai Színjátszó Csoportot.

Meséken kívül néptánccal, különböző irodalmi összeállításokkal próbálkoztak, ezt követték a rövid jelenetek és a komolyabb darabok, melyekkel eljutottak számos helyre Komáromtól Szepsiig, és a határon túlra is. Több díjjal jutalmazták a csoport fellépéseit, csak itt, a fesztiválon 4 nívódíjat, 4 fődíjat, 3 rendezői díjat és 13 egyéb díjat kaptak. Kevesen lehetünk itt olyanok, akik ne láttunk volna néhányat az általa rendezett, nagyszerű darabokból. Többek között:

-         A nyúl

-         Első vizit

-         Képzelt beteg

-         Mirandolina

-         Lavotta úr utolsó szerelme

-         Majomszínház

-         Pygmalion

-         Paraszttréfák

Felejthetetlen élményben volt mindig része az itteni közönségnek is. Önfeledt játékkedv, bátor gondolkodás, változatosság jellemezte a rendezéseit. Halk, szelíd eleganciával, biztos ízléssel, nagyszerű tehetséggel és hatalmas lelkierővel áldotta meg a Teremtő. Minden alkalommal, mikor idejövünk, a nánaiak elvarázsolnak bennünket, és ezt a varázslatot hazavisszük Ez az ő érdeme is, meg azoké a fiataloké, akiket meggyőzött a színjátszás iránti elkötelezettségre, a maga gyengéd és óvatos iránymutatásával, bölcs meglátásaival. A szereplők még sokáig a lelkük mélyén fogják hordozni az együtt átélt próbák, fellépések varázsát, a közösségi alkotómunka összetartó, eggyé forró erejének megtapasztalását. Hogy mit mondanak róla a fiatalok?

„Sokáig válogat, és semmit sem bíz a véletlenre. Bár mi tudjuk, mindegy, mit választ, az ő kezében úgyis jó előadás lesz belőle. Őszinte, de sohasem sértő. Határozott, de nyitott mások gondolataira. Nagy szíve van, türelmes.“ Egyszer hazafelé mentek Szepsiből, és a buszon az egyik fiú megkérdezte: „Mi lehet a sikerünk titka?  Nem is vagyunk annyira jók!” Valaki megfordult, és azt mondta: „Marika!”

A kínaiak azzal tisztelik meg a számukra rokonszenves embereket, hogy idősebbnek mondják őket a koruknál. Ezzel jelzik, hogy bölcseknek és élettapasztalatukban gazdagoknak tartják őket. Ezt gondolom róla én is, annak ellenére, hogy nyomatékosan megkért, ne áruljam el, hogy már 31 éves. Ha ebből levonjuk az elmúlt 13 évet, már nagyon fiatalon színházat teremtett.

Mindenkinél gazdagabb az, aki megosztja másokkal szellemi és lelki vagyonát, aki boldog, ha a legjobb tudása szerint alkothat, békésen létezhet és munkálkodhat. Cserébe szeretetet, tiszteletet és elismerést kap. Mindannyiunktól... Az előadások nagy sikere adjon olyan erőt és lelkesedést, hogy még sokáig folytathassa a megkezdett munkát.

Isten tartsa meg erőben, egészségben még sokáig!

Mgr. Nap Georgina