Az első tétova lépteket a színjátszók képzése jelenti, melyet már tavaly is a programba illesztettek, és idén sem maradt el. Sajnos az érdeklődés a csoportok részéről még mindig gyérnek mondható: a pénteki résztvevők számának ábrázolásához egy ember két keze elegendő volna. A helyzeten javított szombatra a komáromi iparisták VISZTA nevű csapata – ám a szomorú a dologban az, hogy a képzést vezető Szabó Csilla és Várady Nelli (Őrsújfalu) számukra bármikor karnyújtásra van, és inkább az ország más részéből érkezőknek lett volna nagyobb szükségük rá, hogy a szituációs játékokat, koncentrációs gyakorlatokat, improvizációkat és más, színészi játékot elősegítő gyakorlatokat végigcsinálják.

A fesztivál másik nagy dilemmája a darabválasztás, a játék maga. Az idei program igen változatos és élvezetes volt (erre még ki is térek a későbbiekben) – ám újra felvetődött, hogy a hagyományőrző szerkesztett népi játékok (kukoricafosztás, káposztataposás, szüreti mulatság, betlehemezés, miegymás) színházi játéknak minősülnek-e vagy sem. Ezek a műsorok kedves, érdekes színfoltjai a fesztiválnak, ám általában nem autentikus helyi gyűjtésről van szó. Ugyanúgy érdekes szakmai kérdéseket vetett fel a tallósi táncszínház is, mely Hófehérke motívumát ugyan felhasználta, ám inkább a kisebb-nagyobb gyerekek különböző szintű tánctudását igyekezett egy egységes műsorba szerkeszteni.

Idén – talán a helyhatósági választások közelsége, talán más miatt – kevesebb csoport vett részt a megmérettetésen, mint egy éve. A versenyelőadások sorát csütörtökön a füleki Zsákszínház nyitotta meg Albee: Nem félünk a farkastól című színművével. A szűk játéktérben vergődő szereplők nyomorúsága, kapcsolataik különböző árnyalatai erősen megterhelték a játszókat és a közönséget is. Így a soron következő Bodrogközi Színjátszók Schwajda-darabja, A rátóti legényanya groteszk humorával felüdülést jelentett Albee nyomasztó világa után. Pénteken a Vásárúti Komédiások vidámkodtak Labiche: Ilyen a világ című művében, majd a debrődi Tüzikék Betlehemes pásztorok és a három nővér, valamint a Görgői Hagyományőrzők A görgői szőlőhegyen című összeállítása bűvölte a nagyérdeműt, az előbbi némi hangulatos gyertyafénnyel, az utóbbi meg egy pohár jóféle görgei borral. A Vezekényi Görbetükör egy benszülött szigetre vitte el közönségét, ahol különleges halandzsanyelven beszélő kannibálok akartak apácalevest főzni. Talán épp sajátságos nyelvezetük miatt lett a rövid műsor címe Ami a Mami, avagy Ólam Mimi. És a nap végén az i tetejére a pontot a közönség egyik kedvence, a Nánai Színjátszócsoport tette fel azzal, hogy megmutatta, milyen is a színház a színházban, mikor a szereplők nem tudják a szöveget, a rendező hisztériázik, a főszereplő pedig szabotálja az előadást, s történt mindez Sverak – Smoljak: Beugrás című darabjában. A szombat a zenéé és táncé volt: előbb a VISZTA vitte színre a Dzsungel könyvét fiatalos lendülettel, jóhangú énekesekkel (sajnos a technika ördöge erősen bezavart, mivel nem mindig hallották az énekesek a zenei alapot, ám ez nem nekik róható fel, hanem a buzitai kultúrház sajátossága), majd a Tallósi Esztrádcsoport mutatta be Hófehérke tegnap és ma című táncösszeállítását.

Nem volt hiány vendégelőadásokban sem: Gál Tamás A nagyidai cigányok világába vitte el a nézőket, megszemélyesítve egymaga a cigánysereget, az ellenfél hadát és a narrátort, Bodonyi András zenei segítsége mellett, meg holmi játékos kedvű nézők időnkénti bevonásával. Mikszát műveit dolgozták fel a nagykürtösi Divadlo bez groąa színjátszói, akiknek szlovák nyelvű előadását az iskolások és a felnőttek is láthatták két különböző időpontban. A békéscsabai Féling Színház két egyfelvonásossal töltötte ki a gáláig hátralévő feszült perceket, ezután az őrsújfalusi És?! Színház mutatta be improvizációit Queneau Stílusgyakorlatai alapján.

A program gazdag volt és változatos, az előadások színvonala változó, ám reményteljes. Idén is érezte mindenki egy fesztiválklub hiányát, annál is inkább, mivel nyáron még a Csemadok is elköltözött a város szívéből – így hát diskurálni, hajnalig színházról vitatkozni nem volt se mód, se lehetőség. Mire a fesztivál érett korba lép, talán lesz végre egy hely, ahonnan nem küldik udvariasan vissza a szállodai szobába azokat, akik amatőrként lettek a színház szerelmesei, és nagy szerelmükért megtennének bármit a világon, még ha nincs is mindig sikerük.

http://www.rovart.com/hu/index.php?nid=2166

szerkesztő: Lovas Enikő , szerző: Kozsár Zsuzsanna , 2010-12-02