Egressy Béni Színjátszó Fesztivál: A műfajok békés együttélése
S tegyük hozzá, nem számít a színjátszók kora sem. Magyarázatként ehhez a némileg furcsa kijelentéshez csak annyit, hogy 1999-ben a Pódium Színjátszó Társaság azért hívta életre a fesztivált, hogy a falusi színjátszók és azok hagyományos műfajai (esztrád, népszínművek) is bemutatkozási lehetőséget kapjanak. A fesztivál gyorsan kinőtte eredeti szerepkörét, s ma már a diákszínjátszók és a kísérletező, alternatív színházi műhelyek is szívesen látott vendégek. A fesztivál ez okból kifolyólag idővel nevet is változtatott, és Szepsi város jeles színházi alakjának, Egressy Béninek a nevét vette fel, aki szobrot is kapott.
Az idén immár tizenegyedik alkalommal találkoztak az Egressy-fesztivál szerelmesei, s akik eljöttek, ezúttal sem csalódtak. Remek előadások (jól megfért egymás mellett az esztrád, Arany János-feldolgozások, kortárs ír és cseh dráma, amerikai vígjáték, Goldoni-bohózat és aratási ünnepség is), családias hangulat, workshop, dísztökkiállítás és fotókiállítás. Ez utóbbi ezúttal is Gecse Attila nevéhez kötődik, sajnos családi okok miatt a Gömöri Fotóklub tagját az idei évfolyamról nélkülöznünk kellett. Bár évről-évre nehezebb begyűjteni a dísztököket, s az alapítóknak egyre kevesebb töke terem, Balázs Judit jóvoltából a Szepsi Laczkó Máté Bormúzeum pincehelyi-ségének vitrinjei most is roskadoztak a tökök alatt. Még a rendőrőrs udvarán termett tököt is kiállították. A tervek szerint jövőre már tökös süteményekkel is meglepik a fesztiválra érkezőket.
11 verseny- és 3 vendégelőadás szerepelt a fesztivál programján, ez utóbbiak közül láthattuk az idei Jókai Napok fődíjas előadását a füleki Zsákszínház előadásában, s a durva nyelvezetű kortárs ír dráma, az Elveszett erkölcsök komoly visszhangot (egyesek körében felháborodást) keltett. Mai rohanó, egyre reménytelenebb világunkra reflektál a határon túli diákok által alapított budapesti Wataridori Színkör Shot c. előadása is. De az egyetlen szlovák vendégcsoport, a kassai Nevrlé Mrle előadása is nagyon keserű, mai témát boncolgat, igaz, jóval kedélyesebb felvezetésben.
A versenyelőadások többsége a könnyedebbik műfajok közül választott, ez alól talán csak a kassai KGSzT fődíjat kapott előadása, az Özvegyek c. Mroľek-abszurd volt kivétel. Pár év kihagyás után ismét jelentkeztek a kalásziak, akik Borka Géza népszínművét, az Aranyláncot mutatták be a népszínmű eredeti korát idéző hangvételben. A jókaiak a Van, aki forrón szereti c. amerikai filmklasszikus színpadi adaptációját hozták el, a nánaiak Labiche, míg a királyhelmeciek Goldoni vígjátékával szórakoztattak. De nem hiányozhatott a klasszikus esztrád sem, ezúttal a vágkirályfaiak előadásában, akik a pofon köré gyűjtötték össze mondanivalójukat. A szomotoriak az egykori aratási ünnepségek hangulatát villantották fel, míg a csécsiek saját orvosi rendelőjükbe engedtek betekintést.
Két Arany János-feldolgozást is láthattunk, a nemesócsai NEFISZ a Toldi, míg az őrsújfalusiak a Bajusz sajátos változatával kedveskedtek. Ez utóbbiak csapatában először játszottak együtt szülők és gyerekek. A szesztaiak Július Barč-Ivan egy kevésbé nívós darabját, a Húsosfazék címűt próbálták aktuálissá tenni. Ez most nem sikerült.
A fesztivál fődíját a kassai KGSzT kapta, s a legjobb női alakítás díját is a három özvegy (Szűcs Éva, Cap Júlia és Kanóc Ildikó) érdemelte ki. A férfi alakítás díja a kálaszi Gyepes Lajosé lett, a társadalmi zsűri díját a nemesócsai NEFISZ és a királyhelmeci Tancsák Péter vihette haza. Nívódíjat kaptak az őrsújfalusiak és királyhelmeciek. Egy régi-új díj átadására is sor került, a legígéretesebb tehetség díját a nemesócsaiak tragikus körülmények között, fiata-lon elhunyt tagjáról, Németh Péterről nevezték el, ezt az idén a királyhelmeci Körmöndi Andrea kapta.
AJÁNLOM AZ OLDALT
