Mindez történt november 11-e és 13-a között, Szepsiben és Buzitán. S hogy mi is volt itt tulajdonképpen? A falusi színjátszás és esztrádműsorok versenye, ahol három nap alatt tizenegy versenyszámot és nyolc vendégszereplést szerettek volna a szervezők színpadon látni. A sűrű program hátrányai persze a szereplőkön csapódtak le: átlagosan tizenöt perc technikai szünet két előadás között, amelyet a fellépők szívük szerint oszthattak be a fények/hangok beállítása és a díszlet felállítása között. A szervezők szerint az idei fesztivál volt eddig a legsimább lefolyású az összes közül.

Persze az efféle fogyatékosságok ellenére is köszönettel tartozunk a fesztivál vezetőségének, hogy egyáltalán hajlandók megszervezni egy ilyen rendezvényt, ahol lehetőséget kaphatnak a kisebb falusi csoportok is a bemutatkozásra. Nem a városi amatőr vagy inkább – úgymond – trendi színjátékot részesítették itt előnyben, hanem a teljesen amatőr, szívből jövő, hatalmas akarattal elkészített előadásokat. Akik ezeket a darabokat rendezték, nem tanultak színházmesterséget, a pódiumra kiálló bácsik, nénik sem vettek részt színészképzésen. Ennek a színháznak csupán egy célja van, hogy szórakoztasson. Szórakozást nyújtson a kis közösségnek, melyben élnek, és szórakozást nyújtson maguknak a színjátszóknak is. Nem akar világrengető gondolatokkal ostromolni, nem akarja magát különféle művészi értékek közvetítőjének kikiáltani. Az, hogy egy negyven-ötven éves falusi ember, aki még életében nem állt színpadon, hajlandó hónapokon át minden héten elmenni a művelődési házba, leülni otthon szöveget tanulni, és közönség előtt előadni tudományát, hatalmas elismerést, sőt csodálatot érdemel.
A fesztiválon a népi szórakoztatóipar szinte összes műfajával találkozhatott a látogató: ballada, dramatizált népi játék, népszínmű, mesejáték. Ezenkívül persze kabarékon és vígjátékokon nevetgélhettünk kedvünkre, az esztrádműsor, operett kedvelői sem unatkoztak, s a színjátszó-társadalom még egy új műfajjal is gazdagodott, melyet feltalálói a vegyesfelvágott paródia névre kereszteltek. A vendégegyüttesek is a műfajok széles repertoárjával büszkélkedhettek: a dunaszerdahelyi Fókusz balladával állt ki a nézők elé, a komáromi GIMISZ álomjátékba invitálta az ébereket, a nyitrai NYEKK kamaradarabot mutatott be, a selmecbányai Yemelo színjátszó csoport Sládkovič Marínájával, másnap pedig egy pantomim-zsonglőr show-val kápráztatta el a nézőket.
Ha egy fesztivál a végéhez közeledve – hosszúságától függően ez lehet pár nap vagy pár óra is – kellemes hangulatú, az ember mindig úgy emlékezik vissza az egész rendezvényre, mintha végig jó hangulatú lett volna. Az Egressy Béni Fesztiválon ebben nagy szerepet játszott az utolsó, versenyben induló előadás, az Ipolynyéki Színjátszó Csoport által színre vitt Muskátlis ablakok című darab. A Mics Károly által rendezett népszínmű érdekessége, hogy ősbemutatója 1943-ban Ipolynyéken volt. A két éve működő csoport a falusi színjátszást általam eddig nem tapasztalt színvonalra volt képes emelni. A darabban nem voltak üresjáratok – amit a harmadik nap végére már kezdtem természetesnek venni –, s bár három felvonásból állt, nem unatkoztam. A színészi teljesítmények pedig néha teljességgel elképesztettek: nem minden nap történik meg, hogy egy amatőr színészről a közönség azt higygye, hogy tulajdonképpen német, s csak töri a magyart. Nem arról volt szó, hogy az ember tudatosította, hogy itt most valaki egy Magyarországra betelepült német bevándorlót alakít, hanem ezt teljesen el is hitte. A darab másik előnye az volt, hogy a színészek nem játszották túl a szerepüket, nem gesztikuláltak feleslegesen, s amatőr színészektől szokatlan módon, teljesen természetesen mozogtak a színpadon. Az előadás megérdemelten nyerte el a fesztivál fődíját.
A VI. Egressy Béni Színjátszó Fesztivál tehát véget ért, a csoportok törhetik a fejüket, mi legyen az új darab, a szervezők is elgondolkodhatnak rajta, hogy mit csináltak rosszul, s jövőre mit kell majd jobban csinálni, mi pedig reménykedjünk, hogy a színvonal nem süllyedni, hanem kizárólag emelkedni fog az elkövetkezendő években.

Rozbroy Viktor

Vasárnap

[2004. 11. 26.]