Egy komolyodó fesztivál elé

Összesen 14 produkciót láthat a közönség. Ez több vagy kevesebb, mint tavaly?

Több, és szerintem a színvonal is emelkedett. Mintegy 250 főt várunk Szepsibe és Buzitára, ezért kísérőprogramokat alig szerveztünk, igyekszünk minél nagyobb teret biztosítani a találkozásokra, ismerkedésre, szakmai jellegű eszmecserékre. Sokan először láthatják egymás produkcióit, valamint először méretnek meg szűkebb régiójukon kívül.

Idén kiiktatták a fesztivál megnevezéséből az esztrád szót. Pejoratív csengésűnek tartották, vagy valóban kevesebb a zenés produkció?

Az esztrád rossz hangzású szónak bizonyult a támogatásokra való pályázás során. Továbbá idén a tizennégyből csak három csoport hoz esztrád jellegű műsort. Tavaly az arány fordított volt, ám mostanra elértük, hogy egyfelvonásosokkal és egész estés darabokkal készüljenek a csoportok, azaz a mozgalom komolyabb irányba indult el.

Elképzelhetőnek tartja, hogy ez a komolyodás a tavalyi fesztiválnak köszönhető?

Igen, hiszen az idei résztvevők kétharmada visszatérő vendég. Jövőre remélhetőleg már válogatni kell a jelentkezők közül, bár a Pódium Társaság szakemberei idén is megnézték az egyes produkciókat, és szakmai tanácsokkal segítették a rendezőket. Az esztrád műfaj arra jó, hogy a kezdő csoportok tagjainál fel lehessen mérni, kibe mennyi tehetség szorult. Második produkcióként a rendezők már bátrabban nyúlnak igényesebb darabokhoz.

A csoportok tehát mára tudatosították, hogy nem elég kiállni a színpadra, és magyarul elénekelni vagy elszavalni valamit?

Többek közt erre is jó egy ilyen fesztivál: fejleszti az önkritikát. A csoportok a minőségre törekednek, igényesebbek önmagukkal szemben. Tavaly nagyon tetszett, hogy a zsűri nem csak a rosszat kereste, hanem azt is kiemelte, ami jó volt az előadásban. A csoportok máig emlegetnek egyes megjegyzéseket, tanácsokat, és ha esetenként nem is csináltak sokkal jobbat, emlékezetes maradt számukra a szakemberek véleménye. A zsűrit egyébként idén Dusza István, Havasi Péter és Szvorák Zsuzsa alkotja.

Népi jellegű produkciók is helyet kapnak a fesztiválon?

A vághosszúréti Gyöngyvirág Folklóregyüttes egy népi játékkal, a Fonó-lakodalmassal érkezik, a csécsiek pedig a Vidám siratóval, amely szintén népi játék, és azt mutatja be, hogy elődeink a temetéseket követően nem csak sírni, de nevetni is tudtak, hamarabb feldolgozták a halált, mint mi.

A losonci Kármán József Színházat pozitív példaként hívták meg a fesztiválra?

Szeretnénk, ha a meghívott csoportoknak kikapcsolódási lehetőségük is lenne, és esetleg tanulhatnának is ezt-azt. Ezért esett a választás a losonci együttes Csókos kabaréjára. A bátorkesziek egy musicallel jönnek, remélhetőleg ez is színesíti majd a műsort.

A fő szervező idén is a Csemadok területi választmánya. Rajtuk kívül azonban rengeteg intézmény és magánvállalkozó támogatja a rendezvényt. Mennyibe fog kerülni ez a fesztivál, és kik állják a költségeket?

Számításaink szerint 300–400 ezer konona közti összeget igényel a rendezvény. A szlovák kulturális minisztériumtól, az Illyés Közalapítványtól, valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól is kapunk támogatást, bár pénz egyelőre nem érkezett a számlánkra. Szakmai segítséget a Pódium Színházi Társaság nyújt, a szepsi és a buzitai helyi önkormányzatok pedig idén is minden kívánságunkat teljesítették. Egy húsz–harminc fős önkéntescsapatot vezetek; a munka dandárját egyedül végzem, ám nélkülük nehezen boldogulnék.

Milyen újításokat várhat a látogató tavalyhoz képest?

A rendezvény ideje alatt szeretnénk megjelentetni egy fesztiválújságot, ezen kívül a klubban videovetítéseket tervezünk, ahol a tavalyi produkciókat nézhetik meg az érdeklődők. Természetesen felvesszük az idei előadásokat is, aki lemaradt valamelyikről, a következő napon megtekintheti videón.

Azt hallottam, tavaly sokan jobban érezték magukat Szepsiben és Buzitán, mint a komáromi Jókai Napokon. Ön szerint elbír ez a közösség két színházi fesztivált?

Nem szándékozunk konkurálni a Jókai Napokkal, mi másfajta rendezvényt szervezünk, más időpontban. A tavasz és az ősz ilyen szempontból a két legjobb évszak, hiszen a mozgalom legalább olyan színes, mint ez a két évszak. Tavasszal vetünk, ősszel aratunk, amit pedig ősszel elvetünk, tavaszra kivirágzik. A kettő tehát valahol összefügg, egymásért, nem pedig egymás ellen tevékenykedünk.

Új Szó, 2001. november 2. péntek